Turulok

A mitikus turulmadár ismerete Kínától Mongólián át a Kárpát-medencéig terjed.
Egyik legjelentősebb hun-magyar totemős.
A turul ótörökül - „tórul“ - egyenesen célba érőt, egyenesen, de biztosan lecsapót jelent.
Ordos-pusztán (Mongólia) talált 2000 éves hun királyi korona legfontosabb jelképét, a türkizből és aranyból alakított sólyom képezte és ez magyarázza az ősi magyar mítoszok turulsólyom legendáját is, ami tovább élt a magyar mítoszokban is. 
Kézai Simon írja 1283-ban: „Attila király címere pedig, melyet pajzsán viselni szokott, olyasforma madár volt, melyet a magyarok turulnak hívnak, fején koronával. Azt a címert a hunok egészen Géza fejedelem koráig, amíg mint közösség kormányozták magukat, mindig magukkal vitték hadaikban.“
Vörös alapon fekete turulos címerpajzsot tart Attila hun uralkodó a Képes Krónika miniatúráján.
Uralkodó címerek igen kedvelt alakjaként a hatalom jelképe.
Keleten az Ég küldötte.
A turul ábrázolások eredete keleten keresendő és a nyugatra áramlott keleti világban.
Mind a szkíta, mind a belső-ázsiai bronzkor és vaskor fegyverein a turul szerepe a szarvaséval egyenrangú.
A turul Ősapaként is szerepel a régi magyar leírásokban: 
„Az Úr megtestesülésének 819.esztendejében Ügyek... Mágóg király nemzetségéből való igen nemes vezére volt Szcítiának, aki feleségül vette Dentü-Mogyerben Önedbelia vezérnek Emes nevű leányát.
Ettől fia született, aki az Álmos nevet kapta. Azonban isteni, csodás eset miatt nevezték Álmosnak, mert teherben lévő anyjának álmában isteni látomás jelent meg turulmadár képében és mintegy reá szállva teherbe ejtette őt. 
Úgy tetszett neki, hogy méhéből forrás fakad és ágyékából dicső királyok származnak“
(P. Mester: A magyarok cselekedeteiről, 1217 előtt)
A turul fenséges megjelenésével és kiváló tulajdonságai folytán vált alkalmassá arra, hogy egy magasabb minőség megtestesítője legyen.
A szkíta turul ábrázolások két hangsúlyos részből tevődnek össze: a nagy, kerek szem és a spirálba kanyarodó csőr, aminek gyakorlati funkciója alárendelődik a szimbólikus mondanivalónak, mivel a túlhangsúlyozott csőr alkalmatlan a zsákmány széttépésére.
A spirál ősi szimbólum, jelentésében az élet, lélegzet jelképe, itt kapcsolódik a turulmadár égi lélek földreszállása, a termékenységet hordozó jelentéssel.
A turult lélekmadárként is tisztelték.
A török népeknél az állat alakú szellemeknek különböző rangjuk volt és ezek között a ragadozómadarak voltak a leghatalmasabbak.
A magyar hagyományban a madár alakú főszellem a világfa tetején fészkel
Az ázsiai táltos-sírokra rudakat szúrtak, tetejét faragott madár díszíti.
Legtöbbször egy fő állatalak testrészeire rakva
találunk madárfejet, melyek a test azon részei, ahol forgás-tendencia működik, a csukló és ízületek helyén.
A szkítáknál, de más kultúrákban is, az állatok ízületeit spirállal jelölték. Ezt a spirált helyettesíti a spirál csőrű madárfej.
A spirál csőrű madárfej forgás-tendenciával való kapcsolata azokon a fordított kereszt alakú tegezdíszeken, amelynek rövidebb szárait madárfejek alkotják, ősidők óta a Nap körforgását jelképezik.
A TURUL a hatalom, a türelem, a fényesség, az őrzés, az égi származás és a tudás szimbóluma.
Forrás: 
Temesvári Gabilla Katul: Mitikus állatok
Hoppál Mihály-Jankovics Marcel-Nagy András-
Szemadám György: Jelképtár
Bozó Andrea: Hétszer fényesebben
Dúcz László: Közöttünk élő turulmadár
Kiszely István: A magyarok eredete és ősi kultúrája
P. Magister: A magyarok cselekedeteiről
Tárihi Üngürüsz
Szkíták aranya-a leningrádi Ermitázs múzeum kiállítása
I.B Brasinkszkíj: Szkíta kincsek nyomában
Jankovics Marcell: Ahol a madár sem jár
Huszka József: A magyar turáni ornamentika története
Bakay Kornél: Őstörténetünk régészeti forrásai
Akisev, K.: Kazakisztán ősi aranykincsei
Hampel József: Skythiai emlékek Magyarországon

Turulok

error: Content is protected !!