Keresztek

A keresztény és más vallások, valamint egyéb szervezetek az évszázadok során különféle keresztábrázolásokat hoztak létre, amik mindegyikének megvan a maga közismert jelentése. 
Maga a kereszt szó, amit tér-idő és égtáj jelképnek, találkozási pontnak, világtengelynek, az ellentétek egyensúlyának és az élet (Krisztus) szimbólumának tartanak elsődlegesen.
 A latin „crucifix“, „cruciare“ igéből származtatják a nyelvészek és a történészek, melynek jelentése: kínozni. 
Mivel az őskeresztény időkben kivégző eszközként is használták a fából ácsolt kereszteket.
A kereszt ősidőktől fogva a tér-idő, égtáj jelkép.
Egy függőleges és egy vízszintes vonalból áll.
A függőleges vonal jelképezheti a felső- és alsó szintek kapcsolatát, a szellemi síkot, az abszolútumot, a mindentől független létezőt és azt létrehozó örök, tökéletes és változhatatlan szubjektumot, Istent. 
A függőleges összefüggésben áll más függőleges jelképekkel, mint a hegy, a fa vagy a létra.
A vízszintes vonal jelképezi a földit, az alapot, az anyagot, a mulandót, az emberit.
 A kettő találkozási pontja az ÉN.
A kereszt jelenti még a világtengelyt, az „Axis Mundi“-t, megtestesíti azt a pontot, ahol híddá vagy létrává válik, melyen keresztül a lélek eljut Istenhez.
A kereszt egyik legfontosabb jelentése az ellentétek összehangolása, összekapcsolása, a szellemi és az anyagi világ „házasságát“ jelképezi. 
Lehet mindenféle ellentétek szimbóluma.
A kereszténységben Krisztus halál feletti győzelmének a szimbóluma.

Az egyiptomi ankh vagy füles kereszt: itt a kereszt felső, függőleges vonala helyén egy kör található. Ez Óegyiptom egyik legfontosabb szimbóluma. Egyesíti magában Ozirisz és Ízisz szimbólumát, a Föld és az Ég egységét jelképezi. Kulcs ként nyitja az életet és a halált elválasztó kaput. Számos Isten kezében található, mint a halhatatlanság, az életadó víz és a levegő jelképe.

Kelta vagy „gyűrűs“-kereszt: ennél a formánál a két vonal metszéspontját  egy kör öleli körül.
A keresztény hitet jelölő kereszt, valamint a szoláris erőt és az örökkévalóságot jelképező kör együtt a Menny és a Föld egységét ábrázolja, eredete „pogány időkre“ nyúlik vissza.
A termékenység és az élet szimbóluma, mert a kereszt a férfi elv, a kör a női elv jele.

A szvasztika is a kereszt egy változata. Neve a szanszkrit „szvaszti“, jólét szóból ered, az alakzat pedig egy egyenlő szárú kereszt, aminek a szárai  a végükön derékszögben megtörnek. A szvasztika, más néven napkereszt a nappálya szimbóluma, a Nap égi útjának leképezése.
Jelentése Indiában jó szerencse, Kínában a halhatatlanság, az ősárjáknál a Napot jelképezte.
A szvasztika formája a Napkorongot idézi a sugarakkal, egyúttal a Nap erejét és mozgását is jelzi. Négy karja azt ábrázolja, hogy a Nap folytonos mozgását a négy égtáj szakaszolja.
Az alakzat a misztikus középpont szimbóluma, az Univerzum működésbe lendülésére, teremtésére utal. A Napkultusz, Napimádat része: a Nap a sötétség eloszlatója, a világosság forrása, az ember létének záloga.
Negatív töltését a 20. században kapta a náci mozgalom jelképeként. 

A mandala ősi szimbólum, mágikus kör, az én tükröződése, a belső világ térképe. Segít megnyugtatni, regenerálni a szervezetet, növeli az agykapacitást, készítésekor energia szabadul fel, könnyebben beindul az öngyógyító képesség. Szimbólumként alkalmazták a tudatra, életre-halálra, az újjászületésre, a teremtésre.
A mandala kör formája a természet teljességét, a folytonos mozgásban lévő világot jelképezi. Kört alkotni kísérlet az összhang megteremtésére.

Forrás: 
Hoppál Mihály, Jankovics Marcell, Nagy András,
Szemadám György: Jelképtár
Clare Gibbson: Jelek és jelképek
Natale Spinetto: Szimbólumok az emberiség történetében

Keresztek

error: Content is protected !!