Griffek

A GRIFF a sas és az oroszlán keveréke, mindkét állat szoros kapcsolatban áll a Nappal, így a griff a Nap-jelleg megkettőződésére utal. 
Lévén a leghatalmasabb égi állat keveréke a földi hatalom és az égi energia, az erő és a bölcsesség, az emberi és az isteni természetet szimbolizálja.
Mezopotámiában emberfeletti hatalmat tulajdonítottak neki, őrző-védő állat volt.
Perzsiában a szent tűz és az életfa védelmezője.
A görögöknél az éleselméjűség, a jóstudomány és az éber erő tulajdonságait képviseli.
A griffekről Európa a Kr. előtti 5. században Hérodotosztól szerzett tudomást, aki Ariteásztól vette ismereteit.
Ezen híradások szerint a griffek a belső-ázsiai szkíták földjén túl eső hegyekben őrizték az aranyat.
Kézai Simon is a griffek lakhelyét a „Szkíták-földjére“ teszi.
A keresztényeknél a griffek a Mennyország őreiként a gonosz legyőzőjeként szerepelnek.
A griff a sötétség, a túlvilág birodalmában él, ám az emberi szellem őrzőjeként az örök fényességet jelenti.
A griffmadár a magyar mondavilágban egy nagy csodás oltalmazó lény, amely alakja a mesékben és fejedelmi mondákban távoli eredetre mutat.
A Fehérlófia című mesénkben csak a griffmadár tudja a Fehérlófiát az alsó világból a felső világba vinni.
Egy régi ciprusi érctálon az ember megküzd a griffel, majd fejét álomra hajtva a griff az, aki mellső mancsát óvón az ember feje fölé helyezi.
Az aranyőrző griffeknél az arany analógiája az emberi tudat, aminek a fényét őrzi, mely álomba merült el.
Jól ismert a griff őrző szerepe, akár aranyat, akár az ember álmát őrzi.
A keleti kultúrákban, elsősorban a pusztai népeknél a griff jóságos, bölcs és segítőkész.
Az arany az isteni napfény anyagba sűrűsödése, a megvilágosodás jelképe, amely az emberben meglévő isteni szellem analógiája - ennek őrzője a griff.
Így érthető meg a Nap-arany-szellemi világosság (tudat) analógiája és ezek kapcsolata a griffel, amelyet jól mutatnak a régi korok fennmaradt emlékei.
A magyarok ősei, látói, mágusai jól ismerték ezeket a magasztos isteni lényeket. 
Honfoglaló vitézeink csontjait a régészek ilyen tarsolylemezek kíséretében találták meg.
Aranykincsek és meséink máig őrzik a különféle szárnyas állatok képeit.
Az Égberagadás ábrázolásokat megtaláljuk a nagyszentmiklósi aranykincseken is, ahol a griffeket oroszlántestből és sasfejből szerkesztik meg, hosszú fülekkel és saskarmokkal, ami azt jelenti, hogy az okosság és az erő összeegyeztetése a cél.
A magyar népmesék griffje a főhőst segíti az alvilágból feljutni, segít a nemes célt elérni.
A griffeknek többféle megjelenésük van, leggyakoribb az oroszlántestű, ragadozó madár-fejű füles griff.
A szkíta ábrázolásokon  ennek egyéb változatai is láthatók, Ilyen változat a szimurg vagy pávasárkány, amelyet az iráni mitológiából származtatnak.
A szasszanida korban (Kr.után III-VII. század) a szimurgot kutyaszerű ragadozóféle szárnyas keveréknek nevezték és „kutyamadár“ névvel illették.

K.V.Trever szerint a madárállat szasszanida-kori elképzelése már a Kr. előtti IV-V. századi Fekete-tenger melléki szkíta kurgánok leletanyagában is felbukkan.
Az ilyen lemezen ábrázolt szárnyas lény „fogait vicsorogtató kutyát“ ábrázol.

Forrás: 
Temesvári Gabilla Katul: Mitikus állatok
Hoppál Mihály-Jankovics Marcel-Nagy András-
Szemadám György: Jelképtár
Bozó Andrea: Hétszer fényesebben
Horváth Izabella: A griffek útja Belső-Ázsiától a Kárpátokig

Griffek

error: Content is protected !!