Életfák

Minden növényi ábrázolás közül az életfa a legösszetettebb és legegyetemesebb jelentésű.
Utal életre és halálra, az örök fejlődésre és növekedésre, a folytonos megújulásra.
A világfa a magyar népmesék világképében az ÚT, amelyen a mesehős az égbe vagy az alvilágba jut.

Az ősi kultúrákban a magasra növő fa jelképezte a föld ég felé törő életerőit, a földi élet Isten közelségébe törekvő vágyait és hajtásait.
Mélyre nyúló gyökereivel viszont a földalatti világgal való kapcsolatokat idézte fel.
A fa törzsével, ágaival, gyökereivel az égi, a földi és a föld-alatti világgal való kapcsolatkialakítás lehetőségének jelképes értékévé vált.
A fa világszinteket összekötő jelképes jelentésében a lovas kultúrák népei a világmindenség isteni rendezési elvét látták, amelyet világfának neveztek.

A világfa a közép-ázsiai lovasnépek ősvallásának legalapvetőbb rendezési formája, ugyanúgy kifejezi az ősi hun, avar, és magyar hit rendjét, mint jelképrendszerének szerkezeti felépítését.
Igazi csoda, hogy a kereszténység felvétele után
a magyar ősvallás lgfontosabb vallási jelképe több, mint 1000 éven át megmaradt a magyar nép emlékezetében.

Abban, hogy az életfa napjainkban tovább él, fontos szerepet játszott a néphagyomány.
Gazdag meseanyag szól róla, melyekben, mint életfa, égig érő fa, teteje nélküli fa vagy világfa jelenik meg
Az „Égig érő, tetejetlen fa“ egy nagy hegyen van, a király udvarán áll - jelezve a szakrális jellegét.
A világfa tetején található a Nap, a Hold, a Nap anyja és a Hold apja.

A népművészet ábrázolásaiban is töretlenül él napjainkig az életfa motívum.
Különös módon a katolikus egyház is kivette részét az évszázadok során az életfa ábrázolások továbbéltetésében. A templomi ábrázolásokra azért nehéz magyarázatot találni, mert az életfa egész jelentéstartalma mélységesen idegen a keresztény gondolkodásmódtól és világképtől.

Forrás:
Hoppál Mihály-Jankovics Marcel-Nagy András-Szemadám György: Jelképtár
Huszka József: A magyar turáni ornamentika története
Bakay Kornél: Őstörténetünk régészeti forrásai
Fettich Nándor: Vallásos jellegű varázs-szövegek a magyar néphitben
Diószegi Vilmos: A pogány magyarok hitvilága
Cey-Bert Róbert Gyula: A magyar ősvallás
Kandra Kabos:Magyar mitológia
Ipolyi Arnold: Magyar mithológia
Molnár V. József: Világ-Virág
Jankovics Marcell: A Fa mitológiája